Rólam
Rólam
A magam mögött hagyott évtizedek sok történetet rejtenek, de a történeteink tesznek azzá, akik vagyunk, nemde?
A történetek között van kevésbé lényeges, és igen hangsúlyos is, amik alapjaiban határozták meg az életem, és azt, akiként most járom az utam. A leglényegesebbeket nézzük is sorjában:
Nem sokkal születésem után – amikor még halvány fogalmam sem volt arról, mit szabad, mit nem, mit illik és mit nem – felfedeztem a testem bizonyos pontjainak érzékenységét, és az örömöt, amit a velük való foglalkozás tudott okozni.
Nem meglepő – ha a dolog egyszerűségét és ösztönösségét tekintjük -, hogy hamar és tartósan a figyelmem és cselekedeteim középpontjába kerültek, nem nagyon törődve ekkor még a környezetem helyeslésével vagy rosszallásával.
Aztán ahogy cseperedtem, ez az érdeklődésem, és felfedezés iránti vágyam sok fájdalmas, szégyennel és bűntudattal teli élményt okozott, mert senki nem tanította meg, hogy hogyan kezeljem a testemmel, és az önmagát nagyon korán megmutató szexualitásommal a kapcsolatot. A belső késztetések és a külvilág tiltásai hatalmas ellentmondást eredményeztek bennem, ami szinte folyamatos konfliktust eredményezett saját magammal.
Aztán tizenkét éves koromban, egy negyven év körüli férfi szexuális visszaélést követett el ellenem. Nem is tudom, hogy maga az élmény, vagy az hagyott bennem mélyebb sebet, hogy az eset után közvetlenül újra kellett élnem, mikor a rendőrségen részletesen be kellett számolnom a történtekről. Mindezt úgy, hogy a szexualitással kapcsolatos szégyen és bűntudat csomagom ekkorra már hatalmas teherként nehezedett rám.
Talán nem meglepő, hogy e két élmény hatására – amit az árnyalt csak, hogy a szüzességem elvesztése csodálatos élmény volt – a szexualitásomat igyekeztem elnyomni, elfojtani, hiszen az örömön túl rengeteg fájdalmat, szégyent, sérülést okozott. Egészen odáig jutottam, hogy korai húszas éveimtől az esetek kilencven százalékában csak jelentős mennyiségű alkohol elfogyasztása után voltam képes szexelni.
Az igazi fordulatot az életemben a gyermekem születése, majd a férjemmel való különválásunk hozta meg, mert ez utóbbi padlóra rakott rendesen, így belevetettem magam az önismereti munkába.
Rengeteget tanultam magamról, a szexualitásról, a kapcsolatdinamikáról. Szinte észre sem vettem, és annyira szerelmese lettem a szexualitás és a lélek titkainak, hogy magam mögött hagytam – az amúgy sem általam választott, ám biztos, és nem rosszul jövedelmező – közgazdász pályát, és mára teljes mértékben annak szentelem az életemet, hogy segítsek azoknak, akik hozzám hasonlóan, fájdalmakkal, traumákkal, szégyennel és bűntudattal terhelt csomaggal léptek a szexualitás birodalmába, de le szeretnék szakítani ezeket a béklyókat, és szabadon, tudatosan vágyják megélni a legszebb és legmélyebb kapcsolódás ajándékát hordozó intimitást és szexualitást.
Az út nem könnyű, de minden megtett lépés sokszorosan megajándékoz majd!
Mint látod, az oldalam leginkább hozzátok, Férfiakhoz szól. Joggal merülhet fel Benned a kérdés, hogy miért?
Az első ok nagyon egyszerű. A családunkban anyai és apai ágon is én vagyok az egyetlen egyke, de ami még fontosabb, én vagyok az egyetlen lánygyermek. Hogy úgy mondjam, nagyon beszocializálódtam a fiúk, majd a férfiak világába.
A második ok már összetettebb. Sok férfi bántott. Amíg nem éreztem, hogy ez valójában belőlem indult ki, az foglalkoztatott leginkább, hogy megértsem, miért teszik ezt. Meg akartam ismerni őket. A felfedező utam előbb kíváncsisággá, majd együttérzéssé, mára pedig szeretetté és tiszteletté vált. Rengetegen foglalkoznak azzal, hogy a nők milyen traumákat és nehézségeket élnek át.
Azzal sokkal kevesebben, hogy a férfiak is szenvednek hasonlóktól, nem is kis számban. Nagyon sokan kerestek már fel különböző csatornákon olyan történetekkel, amik a szívembe markoltak. Férfiként – ezt Te is érzed – még nehezebb ezeket a történeteket felvállalni. Tudom, látom. Ezért vagyok most itt, és ezért olvasod most ezeket a sorokat.