Az utóbbi néhány hónapban a szakmai együttműködéseim során arra lettem figyelmes, hogy egyre gyakoribb hivatalos diagnózis az egyébként sikeres és nagyon jól funkcionáló klienseim körében az ADHD, azaz a figyelemzavar.

Azt, hogy a gyerekeknél az SNI témakörén belül az egyik leggyakrabban előforduló probléma a figyelemhiány zavar, számos esetben hiperaktivitással (ezt jelenti a 4 betű közül a „H”) párosulva, már kezdjük megszokni. Nem örülünk neki, de tényleg lassan hozzászokunk.

Milyen tünetekkel jár a felnőttkori ADHD, ami zavart okozhat a mindennapokban?

• szétszórtság, figyelmetlenség, dolgok elvesztése: ezt szerintem nem kell túlmagyarázni;
• koncentrációs zavarok: nehézséget okoz huzamosabb ideig egy adott dologgal elmélyülten foglalkozni, ami kudarcélményekhez vezet, és frusztráltságot okoz;
• elégtelen impulzus kontroll: az ingerekre válogatás nélkül reagál az idegrendszer, ami oly módon mutatkozik meg a viselkedésben, hogy szinte azonnal, a következmények mérlegelése nélkül intenzíven reagál valaki egy adott dologra, pl. hirtelen dühkitöréssel. Itt már az ingerfelvételnél megjelenik a probléma, hogy az idegrendszer nem tesz különbséget fontos és nem fontos dolgok között, mert egy állandó, felszült készenléti állapotban van;
• rendszeresség hiánya és időgazdálkodási gondok: késés, rendetlen környezet;
• nyugtalanság: míg gyermekkorban a hiperaktivitás kifelé nyilvánul meg, leginkább magatartásproblémák formájában, felnőttkorban már inkább egy belső feszültség, nyugtalanság formájában. Ez egy szinte folyamatos szorongásos állapotot eredményez. Megnyilvánulhat önkéntelen mozdulatokban is, fészkelődés, valaminek a folyamatos „macerálása”. Hihetetlen belső feszültséget okoz az, hogy sokáig egy helyben kell maradni. Ez a feszültség kirántja az embert a teljes figyelemmel történő jelenlétből.

Szerintem, már elolvasni is fárasztó lehetett ezeket a tüneteket, nemde? Hát még átélni. Ez a feszült készenléti állapot, és a hihetetlen erőfeszítés kombinációja, hogy a környezet elvárásai teljesüljenek, rengeteg energiát vesz el. Ez rettenetesen fárasztó. Egy ilyen nap után nagyjából úgy érzi magát az ember, mintha egy úthenger ment volna át rajta. És akkor „kéne” szexelni. Aha…, „sok sikert”…

Mert mi is kéne a minőségi szexhez?

Hát mindenek előtt teljes figyelem és jelenlét. Aki figyelemhiány zavarral küzd, helyből rosszabb pozícióból indul. Általában is nehezebben megy huzamosabb ideig jelen lenni bármilyen tevékenységben. Hát még egy fárasztó nap után, ami rengeteg erőfeszítést igényel a feladatokban és szerepekben való helytállás érdekében. Estére a tartályok 99 százaléka, naná, hogy lemerül.

Ha érintett vagy ebben, csak hunyd le a szemed, és képzeld el magad nap, vagy esetleg hét végére! Totálisan szét vagy esve, nem? Ez teljesen érthető. Talán vagy belső, vagy külső „nyomás” is van rajtad, hogy szexelni „kell”…

Az ADHD az énhatárok kijelölésében és képviseletében is okozhat nehézségeket, többek közt az impulzivitás és az alacsony önértékelés miatt, mely utóbbi a viselkedésbeli tünetekre a környezettől érkező gyakori kritika következménye. Azaz, amit sokszor hallasz magadról, azt előbb-utóbb el is hiszed. Ilyenkor a megfelelési vágy felerősödhet, hogy kompenzálja a környezet számára nehezebben tolerálható megnyilvánulások kellemetlenségeit. Magyarán, hogy „elég jó” legyél, szerethető legyél, esetleg ellensúlyozd az impulzivitás miatti bűntudatot.

Hogyan lehetne örömteli, élvezetes, szenvedélyes és mély a szexualitás ebből a pozícióból indulva?

Erre keressük a választ a következő részben, tarts velem…

Ha a témában inkább videót néznél, kattints ide: https://youtu.be/zkvdYNfP3uY