Beszélni kell a gyermekkorban elkövetett szexuális abúzusról!
A média hetek óta egyre hangosabb a Szőlő utcai gyermeknevelő intézetben gondozott gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélésektől. A történtek napvilágra kerülése hatására keltett indulatok talán most – remélhetőleg nem csak átmenetileg – ledöntik a tabukat, és megnyitják a teret annak a témának, amiről igenis beszélni kell!!!!
Hivatásomból kifolyólag szembesültem azzal, nők és férfiak körében egyaránt, hogy elszomorítóan gyakori a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus. Még szomorúbb, hogy ezek jelentős hányadát családon, vagy gondozói, nevelői körön belül szenvedik el a gyerekek.
Ha erről nem beszélünk, akkor nem lehet gátat szabni ennek a szörnyű cselekménynek, ami az áldozatokat képes egy életre lelkileg, de akár testileg is megnyomorítani. Épp ezért, én most beszélni szeretnék, és fogok is! Arról, amiről mindenképp tudnod kell, ha érintett vagy:
NEM A TE HIBÁD!
Amikor bántalmazásról beszélünk, főleg, ha gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésről, az SOHA NEM A GYERMEK HIBÁJA!!! A gyermeki lélek naiv, és bízik. A felnőtt, aki gyermek ellen követ el erőszakot, akkor is, ha az nem ténylegesen kikényszerített, hanem különféle manipulatív eszközökkel kicsalt „együttműködés”, Ő A BŰNÖS!
Jó eséllyel nem voltál teljes tudatában annak, hogy mi történik Veled, ha mégis, eszköztelennek érezted magad!
A szexualitás általánosságban agyontabuzált téma. Az egészséges szexualitásról is keveset beszélünk, hát még azokról a dolgokról, amik e témakörön belül valóban elítélendők minden egészséges értékrenddel bíró, jó érzésű ember által. Nagyjából, ahogy megtanul beszélni egy gyermek, de talán még előbb, meg kellene tanítani a „fehérnemű-szabályt”. Minden testrész, amit a fehérnemű takar, intim terület. Csak az férhet hozzá, akinek erre a gyermek engedélyt ad! Nyilván ez a fogalmazás most elég szűk körű és sarkos, de ebből kell kiindulni, és ezt követően a további kérdéseket, amikor azok felmerülnek, tisztába kell tenni.
Lehet, hogy nem volt igazán biztonságos kapcsolatod!
Sok esetben már odáig sem jut el a gyermek, hogy valakivel megossza mindazt, amit vele műveltek. Ez részben visszavezethető az előző pontra, hogy alapvetően nem rendelkeznek ismeretekkel arról a gyerekek, hogy mi is konkrétan a szex, mi minősül már annak. A másik súlyos eset az, hogy nincs a gyermeknek egy olyan bizalmi kapcsolata, ahol erről biztonsággal beszélni tudna.
„Vétkesek közt cinkos, aki néma”!
Azzal szerettem volna kezdeni a gondolatot, hogy talán ez még rosszabb helyzet, mint amiről az előző pontban meséltem. Leírtam, de nem tudom, hogy lehet-e különbséget tenni. Mindkettő szörnyű. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy volt olyan biztonságosnak vélt kapcsolat, ahol el merte mondani a gyermek, de a „bizalmasa” nem hitt neki, vagy hitt neki, de nem tett semmit, a legrosszabb esetben pedig megtörtént az áldozathibáztatás (pl., „ha nem öltöztél volna így…”, „ha nem kelletted volna állandóan magad…”). Akivel ez megtörténik, megtapasztalja az árulás, a csalódás egyik legfájdalmasabb formáját.
HA EZ TÖRTÉNT VELED, NAGYOT HIBÁZOTT AZ, AKIHEZ BIZALOMMAL FORDULTÁL! Ő HIBÁZOTT, NEM TE!!!
Az abnormális normalizálása a szórakoztatóipar által!
Ez egy „újkori termék”. A pornó azon formája, amikor a kerettörténet, amibe a szexuális cselekmény bele van ágyazva az, hogy a „mostohaszülő a mostohagyerekkel”, a „nagybácsi (vagy bármely távolabbi rokon) az unokahúggal”… és akkor még csak a light-osabb verziókat említettem. Egy szóval: „betegágy”!!!! Nem, ez nem lesz normális akkor sem, ha a pornóipar, erre külön ágat épít!!!
A test nem mérlegeli a körülményeket!
Erről nagyon keveset beszélünk, ha szexuális bántalmazásról van szó, pedig az egyik legfontosabb dolog! Az emberi test úgy van alapvetően programozva (lévén a fajfenntartás az egyik funkciója), hogy a szex alapvetően jó érzés legyen. Ez meg tud rövidebb-hosszabb pillanatokra történni abban az esetben is, ha egyébként abúzusról, visszaélésről, vagy erőszakos cselekményről van szó. Na ez viszont tényleg normális! Ilyen az emberi test, ez ellen nem tudunk mit tenni. Viszont a következménye ennek a valóban természetes testi reakciónak az, hogy a hatására a szégyen és a bűntudat szintje az egekbe nő. NE! EZ SE NEM BŰN, SE NEM SZÉGYEN, MERT NINCS RÁ BEFOLYÁSUNK, NEM MI DÖNTÜNK RÓLA!
VAN KIÚT! VAN ESÉLYED ÉS VAN JOGOD IS A BOLDOG ÉLETRE!
Egy ilyen trauma csontig hatoló sebeket okoz. A sérülés olyan mértékű, amit a legkevesebb esetben tud az ember önállóan begyógyítani. Nem lehetetlen, de ennek van a legkisebb valószínűsége. Kérj segítséget! Beszélj róla! Légy dühös! Gyűlölj! Aztán békélj meg! Mindegyik lépés nagyon fontos. Ez egy folyamat átugorhatatlan lépésekkel. A múltat nem tudjuk megváltoztatni. Ami történt, nem tudjuk meg nem történté tenni. De arra igenis van befolyásunk, hogy mindez hogyan befolyásolja a jelenünket, és a jövőnket!
Ha az olvasottak elindítottak Benned valamit, és szeretnéd kiírni magadból, hogy elkezd a megszabadulás folyamatát, írd meg a történeted és küldd el az isz.integralcoaching@gmail.com címre „Nem leszek többé áldozat” címmel. Ha van bármilyen kérdésed a témával kapcsolatban, azt se habozz feltenni, válaszolni fogok! Ha sok kérdés érkezik, vagy a levelek alapján új gondolataim születnek, amiket fontosnak tartok megosztani, teljes anonimitás mellett, úgy, hogy még konkrét kérdés sem fog elhangozni, videós tartalmat fogok készíteni, aminek a linkjét minden levélírónak el fogom küldeni.
Beszélj, beszélj, beszélj! Csak így gyógyulhatsz! Ha engem tisztelsz meg a bizalmaddal, nagyon hálás leszek érte!
